A szervátültetés egyre gyakrabban alkalmazott kezelés a gyógyászatban. Térnyerésének legfőbb akadálya továbbra is az, hogy nem áll rendelkezésre elég donorszerv.
A leggyakrabban átültetett szerv a vese. A vesetranszplantáció segítséget jelent a végstádiumban lévő vesebetegek gyógyításában. A gyakran átültetett szervek közé tartozik ezenfelül a máj, a tüdő és a szív, de a vékonybelet és a hasnyálmirigyet is lehet transzplantálni, és az orvosok folyamatosan fejlesztenek ki új, más szervek átültetését biztosító transzplantációs módszereket.
A halál beállta után bármelyik szervünk átültethető, életünk során pedig egyik vesénket, illetve májunk egy részét ajánlhatjuk fel donorként.
Az Európai Bizottság finanszírozást biztosít az emberi eredetű anyagokkal kapcsolatos tevékenységekre – elsősorban projektekre és tagállami hatóságokkal közösen végrehajtott intézkedésekre. A finanszírozott tevékenységek abban hivatottak támogatni az EU-t, hogy ellássa a biztonság és a minőség tekintetében fennálló feladatait, de más szakpolitikai prioritások megvalósítását is segíthetik, így például azt, hogy több emberi eredetű anyag álljon rendelkezésre, illetve hogy javuljon az adományozást és az ellátást támogató rendszerek hatékonysága.
Az Európai Bizottság támogatja az illetékes nemzeti hatóságok munkáját: megkönnyíti számukra, hogy információkat osszanak meg egymással, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) iránymutatását is ideértve. Különösen így volt ez a koronavírus-világjárvány idején. Annak érdekében, hogy folytassa a szervtranszplantációs ágazat támogatását, a Bizottság további intézkedéseket tervez, elsősorban a következő két területen:
- az uniós országok támogatása és az irányelvben meghatározott jelentéstételi kötelezettségnek való megfelelés;
- az ágazat támogatása „az EU az egészségügyért” program keretében nyújtott vissza nem térítendő támogatások és a szakértői testületeknek juttatott pénzügyi támogatások révén.
Jogszabályok
A szervátültetésre vonatkozó előírások jogi keretét a 2010/53/EU irányelv (az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó európai irányelv) rögzíti.
Az irányelv minőségi és biztonsági előírásokat határoz meg a szervekre vonatkozóan, és a transzplantációs folyamat összes szakaszát szabályozza, az adományozástól kezdve a szervek kivételén, vizsgálatán és kezelésén át egészen az elosztásukig.
Az említett alap-jogiaktus végrehajtásának megkönnyítése érdekében a Bizottság az uniós tagállami hatóságokkal szorosan együttműködve kidolgozta és elfogadta a 2012/25/EU bizottsági irányelvet, amelyben meghatározta az átültetésre szánt emberi szervek tagállamok közötti cseréjére vonatkozó tájékoztatási eljárásokat.
Az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó irányelv alapjául szolgáló bizottsági javaslatot hatásvizsgálat kísérte. A hatályos jogszabályok alapját a 2007/2210 parlamenti állásfoglalás, a szervadományozásról és a szervátültetésről szóló tanácsi következtetések (15332/07 SAN), a COM (2007)275 bizottsági közlemény és a szervadományozásról és -átültetésről szóló konzultáció fektette le.
Iránymutatások
Az Európai Bizottság a szakértői testületekkel – köztük az Európa Tanáccsal és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal (ECDC) – szoros együttműködésben gyakorlati iránymutatásokat dolgoz ki, hogy megkönnyítse a kötelező erejű jogszabályi keret végrehajtását a transzplantációs központok és a szervkivételt végző intézmények számára.
- Az Európa Tanács rendszeresen felülvizsgálja és frissíti az átültetésre szánt szervek minőségével és biztonságával foglalkozó iránymutatásban rögzített technikai követelményeket. Ezen túlmenően ajánlást tett közzé a szervkereskedelem elleni küzdelem témájában.
- Az ECDC kockázatértékelést végez és felkészülési terveket dolgoz ki minden olyan járványügyi helyzetben, amely veszélyt jelent a vér-, a szövet-, a sejt- és a szervtranszplantáció szempontjából. Erre legutóbb az alábbi fertőző megbetegedések kapcsán került sor:
- Ebola
- Fertőző májgyulladás (hepatitisz A)
- Nyugat-nílusi láz
- Zika-láz
Koordináció és végrehajtás
A tagállamok illetékes hatóságai felelősek azért, hogy a uniós jogszabályokban lefektetett követelményeknek érvényt szerezzenek. Az Európai Bizottság rendszeres találkozókat szervez az illetékes hatóságokkal, hogy elősegítse a gördülékeny információcserét, valamint a bevált módszerek átadását és átvételét, és előmozdítsa, hogy a felek közös nevezőre jussanak az irányelvek végrehajtását illetően.
Az Európai Bizottság rendszeres időközönként felmérést végez a hatóságok körében, és válaszaik alapján jelentésekben számol be arról, hol tart a jogszabályok végrehajtása.
Az uniós tagállamok illetékes hatóságai esetenként nyilatkozatot fogadnak el olyan témákban, melyeket mindnyájuk megítélése szerint figyelmet érdemel vagy aggodalomra ad okot.
- Nyilatkozat a koronavírus-világjárvány során végzett szervadományozásról és -átültetésről
- Nyilatkozat a globális vesecsereprogram létrehozására irányuló koncepcióról
Cselekvési terv
A szervadományozásra és szervátültetésre vonatkozó európai cselekvési terv (2009–2015): A szervadományozásra és a szervátültetésre vonatkozó cselekvési terv (2009–2015) azért jött létre, hogy segítsen az uniós tagállamoknak megbirkózni a szervhiány problémájával, továbbfejleszteni szervátültetési rendszereiket és javítani a transzplantációs termékek minőségét és biztonságát. A cselekvési terv közös irányt jelölt ki az EU-országok számára nemzeti szintű transzplantációs tevékenységeik megerősítéséhez, és alapul szolgált sok, uniós finanszírozással megvalósított tevékenységhez. Végrehajtása során – azaz 2009 és 2015 között – az uniós országok évente 4600-zal több szervátültetést hajtottak végre.
